Eltelt egy hét, ebben az új helyzetben, amit sokan még csak szemlélve figyelünk, sokan rohanva, új napirendet felállítva, ide-oda kapkodva próbálja koordinálni a saját és családja életét.

Nem könnyű…

Senkinek sem könnyű most!

Nézzük meg, hogy mi is történik körülöttünk!? Adott egy nagyon szokatlan, ismeretlen élethelyzet – nevezzük vírusnak – ami hirtelen teljesen megváltoztatta életünk, a mindennapokat, a rendszerünket, amiben eddig éltünk. Itt tenném hozzá, hogy az életvezetési rendszerünk bomlott fel, szinte egyik napról a másikra, vagyis elképzelhető, hogy a rendszerünkkel van probléma…? Lehet? Lehet!

Viszont! A napi 1500 db kétségbeejtő és figyelemfelhívó, talál rémisztő és elgondolkodtató poszt mellett, jönnek a ,,napfényes” figyelem felkeltés céljából megjelenő ,,jólmegmondások” is 🙂 Mint pl, hogy nézzük a jót a dologban, próbáljunk nyugodtak maradni és persze, hogy most mindenkinek van ideje olvasni, főzni, takarítani, ablakot pucolni – kétszer is- vasalni….és még sorolhatnám. Itt jegyezném meg, hogy hasonlóan próbáltam én is állni a kialakult kényszerhelyzethez, és pontosan ilyen kijelentésekkel nyugtattam magam. Aztán a második!!!! nap elteltével, – amikor már mindent kimostam, kitakarítottam a lakást kb kétszer, főztem – de annyit, hogy a fél kerületnek elég – és már majdnem nekiálltam vasalni is, rájöttem, hogy ez még csak most kezdődik…

Aztán leültem a kanapéra és vettem egy nagy levegőt!

Ezt egyébként mindenkinek javaslom, mert sajnos erről elfelejtkezünk! És most ne nevessünk, mert nem arra gondolok, hogy az életben maradáshoz a levegő be – és kiáramlik a testükbe a megszokott módon. Nem, nem! Biztos vagyok benne, hogy sokan felejtették el, hogy is kell levegőt venni… Pl én is. Úgy nagyjából 2 éve döbbentem rá. Most pedig akkor kérlek, lélegezz!

Ülj kényelmesen egy széken, fotelban, kanapén… vagy állj fel, menj ki az udvarra, erkélyre! Most pedig töltsd meg a tüdődet annyi levegővel, amennyivel csak tudod, hosszan, mélyen szívd be a levegőt, majd tartsd bent pár másodpercig és beszívás ütemében most lassan, hosszan fújd is ki! Ezt ismételd meg nyugodtan párszor, amennyiszer jól esik. Ne lepődj meg, ha kicsit megszédülsz 🙂 Egészségedre!!!

Tehát ahogy mondtam – írtam – vettem pár levegőt és jöttek a gondolatok. Biztosan tanítani fog nekünk ez a helyzet valamit, csak észre kell vennünk. Illetve már most tanít, csak annyira ragaszkodunk, és annyira beragadtunk a megszokott mindennapi struktúrákba, hogy most egyenlőre csak a félelem áramlik bennünk, és nem a friss oxigén. Ezzel nincs semmi baj, ennek helyet kell adni, és igen, kell és nyugodtan lehet félni, megijedni. Miért? Mert így tudunk helyet adni majd egy következő, felsőbb szintű érzéseknek, gondolatoknak.

Máris lenne egy javaslatom

Fantasztikus az az összefogás, ami a pedagógusokat összefogó Facebook csoportban szerveződött szinte órák alatt, a digitális tanrend bevezetését követően. Jelenleg a csoporttagok létszáma, meghaladja a 80.000 főt! Példaértékű. Ezen felbuzdulva sok-sok másik hasonló csoport szerveződött, a pedagógusok és szülők közötti kommunikációt elősegítve. Tehát ebből én azt szűröm le, hogy megy ez nekünk! Tudunk kommunikálni, meg tudjuk kérdezni, sőt el is tudjuk mondani, meg tudjuk mutatni… És szerintem ez az a pont, amikor végre elengedhetjük a következő mondatot: ,, na majd most megtudja a szülő is, hogy nem csak játszunk egész nap!” Igen, valóban meglátja, és bízom benne, hogy meg is érti, sőt ezzel együtt hiszem is azt, hogy egy új időszak köszönt be! Például fontos lesz az őszinte, tiszta, egyenes kommunikáció, mert megtapasztaltuk annak a hatását, amikor ez nem volt fontos. Így talán a szakadék is kisebb lesz pedagógus és szülő között, hisz a gyermekkel együtt ők alkotják a legfontosabb háromszöget!

Vagyis mi a dolgunk?

Figyelni, okulni, fejlődni, és csak azokat a fontos pilléreket megtartani az eddigi struktúrákból, amik valóban építenek minket. Hiszen ez, egy fejlődő társadalom ismérve.